Reggel 10felé keltünk megint Húgival, megkajáztunk, összekaptuk magunkat és indultunk is be a városba. Patrikkal is egyeztettünk, megbeszéltük hogy a vasútállomáson fogunk találkozni. A vonaton találkoztunk Rékával és az anyukájával is. Ők épp Seussarira ("Mókus" szigetnek is nevezett parkba, ahol Sarahval , Svenjával és Ecemmel voltam, mikor a lányok visszajöttek hozzánk)mentek. Természetesen az első kompot, amit el szerettünk volna érni Suomenlinnára, azt lekéstük - a jegy vétel miatt... Így negyedórás várakozás után szálltunk fel a kompra, és vettük az irányt Suomenlinnára. Néhány kép a kompon Húgiról és már meg is érkeztünk. A szigeten egy hatalmasat sétáltunk. Szinte felismerhetetlen volt a táj hó nélkül. (Na jó, ez így nem teljesen igaz, de a hó lepte táj esetén nem tudtam, hogy fel a dombra van lépcső, meg hasonló dolgok). :D Még mindig az kell mondanom, hogy nem tudom hogy hóval vagy anélkül szép itt kint. Mindkettőnek meg van a maga varázsa, nekem mindkettő nagyon tetszik. Most elkirándultunk itt olyan helyre is, ahol februárban nem jártunk itt a lányokkal. (Februárban annyira fáztunk Svenjával hogy vissza kellett mennünk a városba). :D Volt egy pillanat, amikor én magam sem tudtam, hogy akkor merre tovább, de élelmesen feltaláltuk magunkat - néha "zsákösvönyékbe" ütköztünk. :D Vissza felé a kompon már nem a tetején ültünk, hanem beültünk a fedett részre, mert azért kint hűvös volt a szél miatt.
Miután visszaértünk, próbáltam hívni Ecemet, hogy merre jár, visszaért-e már a reptérről (ugye Florentnek segített kimenni). Közben Húgival a "vöröstégla" templom felé vettük az irányt, ami ott van a kikötő mellett. Ez volt az a templom, amit még Sarahval, Svenjával és Ecemmel akartunk megnézni, amikor hó volt, csak akkor zárva találtuk és lefelé menet a templomtól (kis dombon van) egy jó nagyot estem.... :D Most be is tudtunk menni, hát egy kis kápolna - egy termes az egész. Ahhoz képest, hogy mekkora épület, nagyon kicsi belülről. Mondani, láttam már szebbet is. Igazából nem tudom miért, de egy kicsit nyomasztónak éreztem. Vörös szín dominált, annyira nem is volt bent sok szék, sőt! Kint azért még lefotóztam egyszer-kétszer Húgimat. Megörökítettem a lányt. :D
A templomból visszafelé jövet végre Ecemmel is sikerült beszélnem. Mint kiderült elaludt. Annyira tudtam, hogy nem fog tudni felkelni reggel. Ami vicc az egészbe, hogy berakott magának max hangerővel egy Nickelback számot, így mikor reggel a fiúk dörömböltek az ajtaján értelemszerűen nem hallott semmit. :D Így a fiúk kénytelenek voltak ketten elcipelni a csomagokat a reptérre. (hozzátenném, csak az Ecem miatt mondták vissza a taxit, ugyanis Taxival akartak menni, csak Ecem azt mondta hogy kimegy velük, ezért ne fizessenek 30€-t). :D Mindegy. Így jártak. :D
Mivel Ecemnek kellett egy kis idő, míg összekapja magát és beér a városba, ezért Húgimat elvittem a Capellibe. (A kávézó, ami ott volt a kikötőtől nem messze, és elég sokszor megfordultam ott a többiekkel). Húginak vettem egy kólát, meg egy olyan tortaszeletet, ami Svenja kedvence volt és nagyon sokszor ettük. Ízlett neki. nem csodálom. :D
Mivel Ecemmel azt beszéltük meg, hogy a Kampinál fogunk találkozni és útba esett egy H&M bolt, így gyorsan beszaladtunk és nekem is vettünk olyan kis rövidnadrágot, mint amilyet tegnap Húginak. :D Majd találka Ecemmel és irány az első Múzeum.
Elsőként a finn természeti múzeumba mentünk be, aminek a homlokzatán két zsíráf (felfújható) díszeleg. :D Nagyon klassz volt. Több szintes volt. Volt Afrikai rész, volt, hogy hogyan alakult ki a világ. Volt Esőerdős, Tengeri rész. És még a ház történetét is bemutatták, ill. az ember fejlődését. Nagyon érdekes volt, és szépen is kialakították. :D Itt megint összefutottunk Rékával és az anyukájával, ők is pont akkor jöttek, csak ők fentről kezdték a nézegetést, mi meg lentről így félúton találkoztunk. :D
Ezt követően pedig a finn történeti múzeumba mentünk be. Először ezt meg is kellett találni, hát az már nem volt egyszerű. De megoldottuk. Megnéztem térképen, hogy kb. hol van, és kb. egy irányba elindultam, mondván hogy ott kell lennie vhol, és meg is találtuk. :D
Itt is a kezdetektől mutatták be a történéseket. Láttunk fegyvereket, népviseletet, szószékeket (ezeket nagyon érdekesnek találtam, ugyanis nem a megszokott stílusúak és díszítésűek voltak. Nagyon azt az építészeti stílust meg se tudnám nevezni, amiben készültek. Igazából nekem "gyermek" rajzoknak tűntek a rajtuk szereplő minták). Uralkodói családok festményei is fel voltak tüntetve. Amúgy lehet, hogy csak én beszéltem be magamnak, de egy-két férfi nagyon hasonlított magyar emberekre (pl. Rákóczira).
Volt most egy különleges kiállítás is itt még. Egyetemista hallgatók készítettek "Álom otthon" alkotásokat. Először mikor megláttuk, azt hittük, hogy régi idők babaházait látjuk, aztán mikor figyelmünk a leírásra terelődött, akkor jöttünk rá, hogy mit is látunk valójában. De nagyon szépen megcsinálták, nagyon érdekes volt. De tényleg mint a Barbi házak az első homlokzati fal hiányzik, így be lehetett látni. Volt aki családi eseményeket is megjelenített. Volt aki nem. De nagyon szép házakat modelleztek le. (amúgy kb. 1méter magasak lehettek a házak).
Volt egy rész, ahol a pénzek voltak felsorakoztatva. Itt magyar pengőt is találtunk, ill. forintot is. :D A hadi jelvényeknél, magyar kitűzőt is találtam. :D Annyira jó, hogy itt Finnországban sok magyar vonatkozással találkozok. :D A múzeum záró része pedig a királyi étkészlet, és egyéb használati tárgyak voltak. Gyönyörűűűű. Nem bántuk meg, hogy eljöttünk ide. :D
Mivel már 5órára járt és fáradtak voltunk, arról nem is beszélve hogy elkezdett szemerkélni az eső, így a Vidámpark kimaradt és egyből hazaindultunk. Ma makarónit ettünk vacsira. :D
Egy kicsit ledőltem pihenni, majd elkezdtem bepakolni a cuccaimat. Közben Juju írt, hogy van nála egy kisebb hirtelen "megmozdulás" mondván az utolsó party... :D Igazából Ecem, Réka és én mentünk fel, ill. két finn lány (Sofia és Juju mentora) voltak még ott. Én is csak felszaladtam igazából, elköszönni, ill. Jujuval megbeszélni, hogy holnap hogy jutunk ki az állomásra. Hja, a legjobb! :D Patrik mentora, Henrica felajánlotta nekünk, hogy kivisz minket az állomásra! Mivel 6an leszünk a kocsiba (Henrica, Patrik, Ecem, Juju, Húgi és én), így majd szerintem mi/én Húgival kibuszozok, csak a lényeg hogy a csomagjainkat vigyék el kocsival.
Hát, most inkább nem részletezném a pakolást... Maradjunk annyiban, hogy nem volt egyszerű bepakolni, de szerencsére jól kitaláltam, hogy a kisebb böröndbe menjenek az ajándékok, a nagy böröndbe a ruhák és a többi meg szépen el lett osztva, kb. hogy egyet ide-egyet oda. :D Ezenkívül ugye Húginak a kézipoggyászába ment az ő ruhái. Nekem volt a laptop táskám, hátiszákom és a budmil kis sport táskám. Illetve, hogy ne legyen elég, még a hálózsákot is úgy terveztem, hogy külön kézbe visszük fel a tasakjában. Réka kölcsönzött nekünk kézi poggyász mérőt, az nagyon sokat segített. :D
A falakról a képek leszedése se volt egyszerű. Én elkezdtem az ablakokról leszedni, majd megjelent Ecem, hogy segít nekem. Mondom jó, akkor csináld a képek leszedését, mert én nem tudom (túl "szívszorító" volt). Ecem is egy után feladta. Így maradt a Húgom. :D Ő rendesen megcsinálta. :D És az ő unszolására azok is a böröndben landoltak végül. :D Ecemet hamar elküldtem haza, mondván hogy ő még mindig nem csinálta meg a B2b Home exam-t. Míg én a konyhát takarítottam, Húgom skype-n írogatott Valentinnek - nevemben beszélt vele. :D No meg Patrikkal. :D Egyébként Húgi segített felsöpörni is, ezt- azt elpakolni. Mivel tudtam, hogy másnap nem sok időnk lesz - mivel iskolába is be kell menni papírokat intézni, ill. könyveket visszavinni -, így mondom, most gyors felmosom a szobámat nagyjából. Hát ha már elkezdtem, akkor rendesen felmostam az egészet, ill. a konyhát és a folyosót. (Fürdőt pénteken takarítottam, ill. nem is volt most akkora kosz ott, arról nem is beszélve, hogy másnap jöttek vissza lakótársaim, akik a fürdőt ugyanúgy fogják használni, azért csak nem fognak levonni a kaucióból.)
Szóval lényegében fél3kor jutottam el odáig, hogy a cuccaim be voltak pakolva - kivétel, amit még használtam -, a lakás csillogott. Húgit elküldtem aludni, én még Ecemnek összeállítottam az ajándékát (anya azért küldött, annyi kaját, mert abból ment az Ecemnek is - mint pl.: 2kg tarhonya, zacskós levesek, zacskós pennés bolognai (amit a sütőben kell megsütni), mogyoró, csokik, stb. - ezek voltak Ecem kedvenc magyar kajái.), valamint a levelét is meg kellett még írnom. No meg az egyes ételek elkészítéséhez receptet. Így negyed4kor nekem is sikerült ágyba vergődnöm. :D
